ruju

Köszönöm...

2012-02-10T20:54:00.000+01:00

... minden okés. Eszem-iszom-beszélek, az arcom már egyáltalán nincsen bedagadva, csak a nyelvem idegesít tulajdonképpen, de hát az sajnos 2-3 hétig is eltarthat, mire teljesen magához tér. Összességében szerintem sokan nagyon örülnének neki, ha ilyen simán megúsznák ez a beavatkozást. Azt hiszem, nagyobb a füstje mint a lángja, vagy hogy is. Na jó, azért egy hete nagyon ki voltam, de ez összesen 2 nap az életből, abszolút kibírható.

Meg is jutalmaztam ma magamat, amiért ilyen f@sza csaj voltam: újra kilövettem a két, már évek óta benőtt lukat a fülemben. Már régóta akartam, és valahogy ma lett rá idő és alkalom. Isten hozta őket újra itthon :-D

Köszönöm még egyszer az érdeklődést!

Bolt

2012-02-05T21:05:00.000+01:00

Mennek a boltba. Nem első darabok, csak valahogy mindig elfelejtettem fényképezni. Most az agóniámat enyhítendő végre megcsináltam.

Aua

2012-02-05T19:29:00.000+01:00

No, a büszkeségem mostanra egész összetöpörödött és a hétvégén minden nőiességemet és csöppnyi felnőttségemet is levetkőztem. Talán ezt a mítoszt mégsem kéne kitakarítani a fejemből, ez nagyon nem vicces... Idejét nem tudom, mikor aludtam ennyit, majd' 24 órát szinte egyben, olyan vagyok, mint akin átment egy úthenger és mecsípett a cecelégy, vagy mi. És igazából nem az a bajom, hogy fáj, hanem, hogy be van dagadva, hogy nem tudom kinyitni a számat rendesen, így az evés az abszolút méltóságvesztés kategória, a fogmosás pedig egy tortúra.

Elfogyott a türelmem, na. Fejben a műtét előtt 1 napot adtam magamnak agonizálásra. Most ezt teljesítettem túl 100%-kal. Holnap meló. Vicces lesz.

Na ezt hallgassátok

2012-02-03T21:38:00.001+01:00

Nagyon büszke vagyok magamra, hamarabb nem akartam írni róla, nehogy elárasszon a hű olvasóközönségem mindenféle horror-sztorival...

Szóval ki kellett húzni a jobb alsó bölcsességfogamat. Ezt a bejegyzést úgy 2 órával a beavatkozás után írom. Én annyira, de annyira ~~faszagyerek~~ szupernő vagyok, hogy gondoltam, mijaznekeeeeeeem, húzzák vele a felsőt is, ha már bénítanak... Az alsót muszáj volt, mostanra szedtem össze a bátorságomat, hogy meg is engedjem, hogy hozzá nyúljanak. A nyáron nem mentem vissza a műtétre, az most még egyszer utoljára jól megbosszulta magát.

Persze most még virgonc vagyok és jópofa, mert még nem állt ki a zsibbadás a pofámból. Mondanám, hogy beszéljünk egy-két óra múlva, de inkább ne. Bár ezt a fájdalmat már egész jól bírom, azt hiszem. Jajjj. Borzasztómód be voltam szarva. És jó túl lenni rajta. Mondjuk aludni nem tudok, mert néha még rám tör a reszketés a nagy izgalomtól, meg izgulok, hogy hogyan is lesz tovább. Meg innék is valamit, de még nagyon zsibbadok.

Hurrá! Bátor voltam és felnőttes! és az egész nem tartott tovább, mint 5 szám az iPodomon! (Vagy 6 vagy 7? A Play That Funky Musicnál szóltak, hogy halkíííííícccsam már le, szólnának, hogy kész) A doktornő szólt egyébként előre, hogy a legjobb, ha hozok magammal mp3 lejátszót és füldugókat, mert a zajok a legrosszabbak az egészben. Szóval maximum hangerő egy kis reszketés ritmusra, és a következőre jutottam:

Ez az egész olyan, mint egy szülés. Az ember várja, de nagyon, hogy túl legyen végre rajta. De közben be is van szarva, mert mindenki tudja, hogy bizony fáj. És a szomszéd Julcsi is mesélte, hogy neki bizony, de mégis bezzeg... És akkor eljön a nagy nap, és a reszketés csúcsosodik, és aztán igen, szem becsuk és jöjjön, aminek jönnie kell. És aztán túl vagyunk rajta, és nem, a fájdalmat nem felejtem el azonnal, jelentem... Sőt, eszembe sem jut(ott), hogy azonnal jöhet a következő (gyerek, vagy foghúzás). De végtelenül boldog vagyok, hogy vége, túl vagyok rajta. És persze végre a kezemben tarthatom őt (őket), aki(k) odabent olyan sok galibát okozott (-tak).

No, amit ezzel mondani akarok, hogy egy újabb mítosszal és két foggal kevesebb lett a kis buksi fejemben.

Hú, de képzeljétek, milyen bazi nagyok! A doktornő aszonta, hogy nagyobbak, mint én. Höhö. Tényleg bazi nagyok. Kicsit remélem, hogy most a maradék felső fogaim nyújtóznak egyet és szép gyöngysorba rendezik magukat, mindezt fogszabályzó nélkül, és lehetőleg már holnapra, mert nagyon utálom, hogy előreállnak. Ja, Kuka, szívem, mielőtt megkérdezed, a maradék 30-ról beszélek, nem, nem asszonykórusos... De még lehet, ugye. :-D.

Csak azért csacsogok ennyit, mert nem tudok aludni, és még rámtör néha a remegés a sok izgalom után, és különben is, az írás oldja a feszültséget. Már sokkal jobban is vagyok. De még mindig borzasztóan zsibbad a pofám. Lehet, hogy addig jó.

Na befejezem a szájhősködést.

De komolyan, őrült büszke vagyok magamra. Megtettem, amit évek óta halogattam, sőt túl is teljesítettem a tervet, 100%-kal, ugye. Nem tudom abbahagyni, bocsánat érte. Na de most. Mostaztán. Micsoda egy hét volt, Basszus.

Liiiiiiiiindaaaaaaaaaaaaa

2012-01-31T14:12:00.000+01:00

Na ez aztán húdehú....

2012-01-30T15:08:00.001+01:00

Hát ennél hülyébb címet nem adhatnék bejegyzésnek, azt hiszem. De ez aztán valóban húdehú.

Az úgy volt, hogy elkezdődött az órám reggel, és minden okés volt, amikor is észrevettem, hogy a szemközti ház tetején kavircol egy nő. Először azt hittük, kizárta magát, na de hát hogyan kerülhetett akkor is a tetőre, nem tudtuk igazán mire vélni a dolgot. Kinyitottam az ablakot és igyekeztem megkérdezni, hogy van-e szüksége segítségre, de nem válaszolt, mintha mindenáron fel akart volna jutni a tetőnek is a legtetejére. És akkor úgy döntöttem, hogy aztakrvapba, ez nem viccel, és rohantam a titkárságra szólni, hogy hívják, akiket hívni kell.

Jöttek is, 4 tűzoltóautó, rendőrség, mindenki, aki segíthet. És tényleg, öngyilkos akart lenni. Kiderült, nem először. Basszus. Nagyon rossz volt látni. Végül lehozták, de egy rendőr percekig győzködte, és látszott, hogy a nő zokog és teljesen kétségbe van esve, többször felállt, a rendőr fogta erősen, míg megérkezett a tűzoltó mentőegység, akik végül épségben leszedték a tetőről. Basszus. Basszus. Nagyon nyomasztó.

Persze tudom, ha valóban elszánt lett volna, hát, majdnem fél órája volt megtenni (hurráhurrá, hogy nem tette meg, nem csak én sokkoltam volna be tőle). És gyakorlatilag megmentettük az életét. De hát lehet, hogy szegénynek tényleg így a szarabb? Egy biztos, holnap is ezt tenném, sőt, nem szaroznék hülye "segíthetek, asszonyom?" kérdésekkel, hanem magam tárcsáznék és csak utána rohannék a titkárságra...

Basszus.

Kieg.: A legdrámaibb az volt, hogy a nő kendővel a fején volt az elején, egyértelműen látszott a ruházatából, hogy valamelyik muzulmán nemzetiség tagja, és egyszer csak levette mindkét kendőjét és ott ült fedetlen hajjal... És bármennyire is próbálom elkerülni az előítéletességet, nem tudtam (és tudok) másra gondolni, csak arra, hogy mi is történhetett, ami idáig juttatta...

Nincs visszaút

2012-01-22T07:44:00.000+01:00

Aláírtam tegnap a szerződést, felmondtam a mostani lakást. Ez volt a legnehezebb. Nagyon hálás vagyok a főbérlőnek, hogy kiadta nekem a lakását úgy, hogy nem volt munkám. Oké, a férjem kezeskedett, de akkoris. Kb. 30 lakást néztem meg, a felére igent mondtam, a végén már gondolkodás nélkül bárhova beköltöztem volna, csak hagyják. Aztán lett ez a lakás, a béke kis szigete, amit nagyon szeretek, ráadásul. Szóval nehéz volt, de nagyon megértő volt a főbérlő, egyetértett velem, hogy ezt a lehetőséget nem hagyhattam elmenni, és biztosított affelől, hogy nincs harag. Azért mégis kicsit nehéz a lelkem, de túl vagyok a nehezén. Költözés? Mi az nekem. Höhö.

Beni egyébként nagyon örül, emlékszik a lakásra és ő is várja a költözést. Ha minden klappol, akkor lehet, hogy már április 1-gyel mehetünk.

Apróbetűs.

Khm. A férjem. Igen. Tartozom talán az igazsággal. Szétmentünk. Pontosabban én döntöttem úgy, hogy nem megy tovább. Gabikának a Gólyahírnél szóltam, itt mostanáig nem mertem leírni, Rebeka életetadója miatt. Nagy csalódás lesz ez neki. Sajnálom. Ha olvasod: A gyerekek egész jól viselik, Rebes is rendben van, az apjukat relatív rendszeresen látják, ugyanott lakunk, egy városban, szóval a láthatás lehetősége sem térben, sem időben nem korlátozott. Sokmindent csinálnak együtt.

Tessék, egy újabb coming-out. Remélem senki vasárnapját nem rontom el vele. (De hülye vagyok, mit gondolok én, hogy ez bárkit is komolyabban érdekelne :-DD)

Óóóóóóóójeeeeeeee

2012-01-18T18:32:00.002+01:00

Hurrá, költözünk!

Jajj. Költözünk.

Hurrá!!

Jajj.

Most akkor mivaaaaaaaaaaan?

2012-01-15T18:54:00.000+01:00

Szóval az úgy volt, hogy tavaly, amikor vadul lakást kerestem, megnéztem egyet, amibe első látásra beleszerettem, Benivel egyetemben és nagyon-nagyon-nagyon akartam, hogy mi kapjuk meg. Nem mi kaptuk. De a tulajdonos csávó szabadkozott, meg rendes volt, stb., azért akkor a pokolba kívántam. Aztán lett ez a kis lakásunk, tök jó, szeretek itt lakni. A ház amiben van, elég kétes hírű, és, hogy is mondjam, a szomszédok valóban fura szerzetek, meg büdös néha a folyosó, de hát van kertünk, és nekem mint a béke szigete, imádok hazajönni, regeltől estig világos, és az enyém.

Na erre. Pénteken várt egy email. A páros, akik helyettünk kapták a csodalakást, szétmentek, így hát újra eszébe jutottam a tulaj csávónak, és ha még mindig szeretném, májustól enyém a lakás. Jajj. Szeretném. Basszus. Csodaszép, modern és jóval tágasabb, mint ez, ráadásul csak kb. 50 euróval lenne több. És egy szobával. A gyerekeknek lenne külön szobájuk. Nekem lenne külön hálóm és egy pici dolgozóm. Nagyobb a konyha. Nagyobb a hűtő (szempont! Ebben a lakásban a minibárnál talán - talán egy picivel nagyobb van).

Nincs viszont kert, "csak" egy nagy terasz. Az egész (klimatizált) tetőtér, szóval kevés az egyenes fal. De olyan szép. És tágas. És világos. És jobb környéken van (a sétálóutcával eggyel párhuzamos kisutca, belváros). Még az újbóli költözés sem riaszt meg túlságosan.

Igen, én a lelkem mélyén már döntöttem, de kedden még lesz egy találkozóm újból a tulajjal. Biztosat csak azután tudok mondani.

KVSzH

2012-01-15T18:42:00.000+01:00

Perverz egy baba... De ha kreatív kezekbe kerül...

Jó kis MTI hír lehetne

No

2012-01-15T18:39:00.000+01:00

Csütörtökön végre kiszedték Beni karjából a drótokat, így a kéztörés lassan elhalványulhat kellemetlen emlékké. Már "csak" a varratszedés van hátra, és aztán el lehet felejteni, ezen is túl vagyunk. Haszna talán annyi volt, hogy egyértelműen kiderült, hogy Beninek véralvadási problémái vannak, és az is kiderült, hogy tőlem jött a dolog, legalább már tudjuk. Annyira enyhe, hogy nem is érdemes rá több szót vesztegetni, a lényeg, hogy tudjuk, eggyel okosabbak lettünk.

Jahahahaj....

2012

2012-01-07T14:22:00.001+01:00

Tettem egy újévi fogadalmat, azt hiszem, talán, hogy újra írok rendesen, de mintha már nem emlékeznék rá tisztán...Most mindenesetre arra gondoltam, hogy szépen sorra veszem a fontos dolgaimat és elmesélem, hogy mi történt az aktuális frontokon.

Gyerekek

Az első karácsonyunk volt Németországban. Nyugodt volt és békés. Nem kellett rohamtempóban, két nappal az ünnepek előtt hazavágtatni, és utána egy nap alatt mindent összerántani az ünnephez, nyugodtan süthettem a sütiket éjszakánként... (Nem panasz, élveztem) Aztán eljött az ünnep, és Benjámin magától ünneplőbe vágta magát. Én igyekeztem Rebekát, de nem hagyta magát. Határozottan végigvitte az elképzelését, ez lett belőle:

Igyekeztem a lakást is karácsonyivá varázsolni, azt hiszem, egész jól sikerült:

Most mindenkinek boldog új évet kívánok, és igyekszem tartani magam a fogadalmamhoz. Ígérem. Nagyon. Igen. Kisdobos becsszóra.

Okés

2011-11-12T08:15:00.000+01:00

Szóval nagyon-nagyon kevés időm van olyan úri huncutságokra, minta blogírás, sajnos. Őrülten hiányzik, de mostanában valami mindig közbejön. Mint mondjuk a hülye autóbaleset. A kocsim gazdasági totálkár, de megjavították, aminek annyira nem örülök, vagy de, vagy nem, vagy de, vagy mittudom én. Eladni nem nagyon fogom tudni már normális értéken, viszont imádom, és újra egyben van és szép és mosolyog (és mondjuk kívül-belül kitakarították, már megérte, hahhh).

A Tagesmutti pedig vasárnap 3-kor (!) bemondta, hogy olyan beteg, hogy nem mehetnek a gyerekek hozzá. Egész héten. Szóval az összes délutánom szinte azzal telt, hogy pániktól önkívületben telefonáltam jobbra-balra, hogy ki vigyázna Rebesre, amíg dolgozom. Végül minden napot sikerült megoldanom, de nagyon nagy stressz volt a hét. (Megállapítottam, hogy a Mami-Netzwerk, az valami fantasztikus dolog. Csodának tekintettem, hogy működik, és hogy nekem is meg van a helyem benne. Ez azért jó érzés. Mégsem vagyok annyira egyedül és vannak nők és asszonyok, akikre számíthatok.)

A lényeg, hogy rendben átvészeltük a hetet, Rebes kifejezetten élvezte, hogy visszamehetett a régi kisoviba, hihetetlen, hogy az összes kis érzékszerve emlékszik azokra az időkre, és azonnal tudta, hogy jó helyen van, már az első napon az ajtóban beugrott neki a régi rutin, és masírozott a korábban megszokott útvonalon, a kisszékre, cipő le, váltócipő fel, és irány a terem... Édesem, olyan ügyes. Ja, és beszél németül is már. Nagyon cuki. Ugyanúgy megkülönbözteti az embereket, hogy kivel magyarul, kivel németül, nem hagyja magát becsapni, és - ezt csak nagyon halkan - kicsit ügyesebb, mint Beni volt, vele nem kell majd logopédus, az már biztos, csoda tisztán beszél (jójó, tudom, Beninek komoly fülbajai voltak. Nem igazságtalan akarok lenni, csak írom, hogy hogyan áll fejlődésileg, oké?).

Amúgy minden a régi a gyerkőkkel. Beni ügyes a suliban meg mindenhol máshol (jaj, azt nem írtam, hogy Beni első lett a Dino-Touron, az egy sportverseny 5-10 éveseknek, ő most ugye 8, de ismerték, és a 9-10 évesekkel versenyzett együtt, megnyerte. Focin meg a 10 évesekhez akarják átrakni, mert olyan jó. És matekból is penge. A német kicsit döcög, de azért az is megy. Csoda a fiam is, na.) Zárójel törölve.

Röviden ennyi a dolog, őrült hetem volt ismét, de vasárnap jön a felmentősereg, anyukám és apukám személyében, talán szusszanhatok egy kicsit. Vagy nem. Akkor pörgök tovább.

Puszi nektek. Hiányoztok.

(ja, lassan már a babanapló és baba címkék aktualitásukat vesztik, nem? Már hivatalosan is kisgyerek, és nem baba. Hm. És egyébként meg, ha hétközben mindkettőt úgy kell kiráznom az ágyból, egyiket később mint a másikat, vagy korábban, mindegy, akkor szombat reggel, amikor se foci, se iskola, miért kelnek maguktól 6-kor????!!!! A hétvégi koránkelés monnyjon leeeeeeeeeeeeeeeeeee!)

Noch dazu

2011-10-28T17:37:00.000+02:00

A diákjaim (is) nagyon aggódtak értem, a drágák, kaptam sok levelet, hogy jól vagyok-e. Ma mentem már dolgozni. Kérdezem, na milyen volt a helyettesítés? Erre az egyik: hú, nagggyon szexi. Mondom, na ne már, szexisebb, mint én????

- Igen.
- Micsodaaaaaaaa?!
- Hát igen, te nagyon szép vagy (jú ár szóóóóóó bjútifúl), de nem vagy szexi.
- Mi vaaaaaaan?! Fiam, ebből nem jössz már ki jól.
- De mér? A bjútifúl, az sokkal jobb, mint a szexi, hidd el nekem.
- Na hagyjuk. *

Maradtam volna inkább itthon. Pfffff.

*a párbeszéd szabad fordításban kb.

Totálkár

2011-10-28T17:30:00.000+02:00

Írhatnám, hogy ennyi maradt az autómból, de ez csak elvileg lenne igaz, gyakorlatilag tudom használni, csak éppen a teljes karosszériát le kell cserélni. Az értéke azonban ennyi lett. Szerda reggel suliba menet álltam a dugóban, mire hátulról belémszabott egy barom, aki nem látta, hogy két sávban állnak az autók (wtf???!!!). Rá is tolt az előttem állóra, így én szívtam a legnagyobbat, gazdasági totálkár. Eddig 5000 eurónál tart a saccolt kárérték, ez még nem a hivatalos, hanem a ránézéses-hasraütéses verzió. 6000-ért vettem. Júliusban.

Most nem leszek finom és nőies. Hogy jól b@szná meg a krva élet. Bocsánat, finomkodom itten.

És nézzük a jó oldalát, egy kis izomránduláson kívül semmi más bajom nem lett. Lehetett volna. A rohadt életbe. Már csak ez hiányzott.

A (z egyik) tartozásom

2011-10-28T17:08:00.001+02:00

Íme, ő, a zsidókacsa, amit feltakkeroltam:

Loptam...

2011-10-20T17:03:00.000+02:00

...magamnak fél órát, Rebes kinnt játszik a gyerekekkel, Beni a legjobb barátjánál.

Na szóval. Képzeljétek, Rebeka egy ideje állandóan rá akar ülni a wc-re (ha éppen nem állva akar bele pisilni...). Mindig ráültetem, nyög kettőt, bemondja, hogy készen van és megy tovább az élet. Tegnap éppen kérdezte az egyik nagyi (amelyiknek a szülinapja volt, isten éltesse még egyszer), hogy áll a bilivel, mindezt el is meséltem neki, majd fürdés előtt mégiscsak pisilt az én lányom! Sugárzott a kis arca a boldogságtól, meg az enyém is, és Beni is megdícsérte. Ismétlés még nem volt, de mégiscsak, ez már valami.

Meg azt is el akartam mesélni, hogy milyen jól érzem magam a nyelviskolában, nagyon szeretem csinálni és úgy tűnik, ez most hosszabb távú, kezdő csoportom van, kettő, és mindenki fél évre jött tanulni, szóval ők az enyémek, nem helyettesítek vagy ilyesmi, hanem engem helyettesítenek, ha úgy adódik. Ráadásul már hírem van, nagyon szeretnek, legalábbis a diákok, imádják az óráimat, pedig néha úgy érzem, belehalnak az unalomba, mert hát sokan vannak egy csoportban, különböző képességekkel, és ugye a "gyengébbekre" is várni kell. De pont ma kaptam egy olyan visszajelzést kívülállóktól, hogy mennyire szeretnek és hogy "mindenki"* hozzám járna legszívesebben. És ez olyan, de olyan jó! Nagyon feltölt, pedig most kicsikét fáradt is vagyok (panasz-panasz).

Ráadásul a gyerekek is nagyon beindultak, tegnap Beni bújt hozzám, hogy "annyira szeretlek, anya", Rebeka meg szinte minden nap mondja nekem: "Anya, szeletlek. Benit is szeletem", és közben símogat, meg puszil, valamelyik nap így ébresztett: "Anya alszik. Megpuszilom. Símogatom. Szeletlek anya." Jahahahahaj.

Apropó, diákok. Mikor érzem, hogy nagyon fáradtak, kicsit hagyom őket, hogy nekem tanítsanak valamit az anyanyelvükön (mindig nagy lesz tőle a vidámság, zömmel izraeliek és tunéziaiak, képzelhetitek, milyen a kiejtésem... Szóval kapnak lehetőséget, hogy jól körbenevessék a tanárnőt). Tőlük tanultam, hogy a Rebeka Rivka héberül. Annyira megtetszett, hogy azóta mondom is neki néha, és lássatok csodát, hallgat is rá!

Apropó Rivka. Voltunk U7-en, az a 2 éves vizsgálat. Basszus, 97 cm és 16,8 kg. Duuuuuuuuuuuurvaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa. Mondja az orvos, hogy kövér. Kikértem magamnak. Mondom, nem kövér, gyúrnivaló. Mondja, OK. Kérdezi, végrehajt-e 3 összetevős utasításokat. Mondom, ő igen, de a 8 éves bátyjának gondjai vannak. Na erre már az orvos is röhögött, végre fogta, hogy ilyen vicces napom volt... De masszázst nem írt fel a disznaja, pedig egy majd' 17 kg-os 2 éves mellé szerintem alanyi jogon jár.

És Beni. Voltunk vérvizsgálaton, merthogy rosszak lettek a véralvadási eredményei, így még mindig drótok vannak a karjában, nem műtötték meg júliusban, talán ezt írtam is akkor. Szóval kiderült, hogy van neki gondja, von Willebrand szindróma és VII Faktor hiány. Nem komoly, állítólag, de műtétek előtt gyógyszer kell. Tőlem is vettek vért, mert közben valószínűsítették, hogy nekem is van, de erről még nincs eredmény. Nagyon nem dramatizálom túl, mert 8 évalatt nem vettük észre, hogy lett volna komoly véralvadási problémája, pedig műtötték mandulával és a nyelvét is kettéharapta egyszer, de jó tudni, mindenképpen.

Hehh, apropó nyelv. ezek az én gyerekeim. Beni 2 évesen a nyelvét harapta ketté, Rebeka pedig átharapta az alsó ajkát. Vazz. Szegény, ő is úgy vérzett, hogy Beni amint meglátta, elkezdett sírni. Én már "rutinos" voltam, meg tudtam nézni, hogy mekkora a baj, sőt várni is tudtam, a vérzés erős volt, de hamar elállt, 5 perc múlva már kajálni akart, hátúgy döntöttem, nem kell orvos. Nagylány vagyok, na. A következőnél majd egy pírszinget is gyorsan beletolok, hogy 16 évesen már ne kelljen még extrába fájnia. Na ez lenne az igazi rutin.**

Hát így éldegélünk mostanság, le is telt a fél órám, a hétvégén viszont szabad leszek, talán lesz időm még írni. Addig puszilok mindenkit.

*Biztos vagyok benne, hogy nem szó szerint mindenki, de így lettem értesítve, khm.

** Csak vicc, mielőtt valaki hívná a Gyivit.

Sokkal...

2011-10-14T20:42:00.000+02:00

...tartozom. Zsidó kacsa fényképe sincs még kész, meg az egyéb horgolt micsodák képeit sem mutattam még meg. Nézzétek el nekem, húzós hetünk volt. Illetve mostanság minden hét húzós. Van munkám, ami nagyon jó, csak hát azt is jelenti, hogy estére hulla fáradt vagyok, a héten többször is aludtam már este 9-kor, gyakorlatilag ahogy elcsitult az aprónép, elültem én is... Közben ránk tört a nátha is (monnyon le!), főleg Rebesre meg rám, én úgy vonszoltam haza magam ma délután, Rebeka köszöni, már jól van. Holnapra nekem is jól kell lennem, mert buli vaaaaaaaaaaaaaaaaan! Buli van a városban, szokásos őszi sör-virsli-sramli, de sok az ember, szóval pörgés a köbön, és ott akarok lenni kicsit este, főleg, hogy jön egy kedves barátnőm is látogatóba. Baromi hideg lesz. Brrrrrrrrrrrr.

Jó, fűtök, holnaptól (:-D), de nem korai még? Igazából most 20 fok van a lakásban. Az elég jó. Reggel kicsit kevesebb. Lehet, hogy a szomszédok már fűtenek? Fűtsenek ők, hehe.

Kuka, drága, az a poszt, ami a tiéd, az sajnos 18-as karikát visel és nem tehetem ki ide, mert az a kevés olvasó is, aki még kitart, megbotránkozik és teljesen magamra maradok...

Olyan...

2011-10-08T22:00:00.000+02:00

...hirtelen jött az ősz, hogy a lélektani téliesítés több apró rítusát is egyszerre kellett elvégezni: be kellett csukni az ablakokat* ÉS a konyhában is csukott ablaknál főzök**. Meleg pizsamát kell húzni éjszakára (Kuka: pizsamát kell húzni éjszakára :-D) Teát iszunk a vacsorához. Brrrrrr. Itt az ősz.

Ma 3 óra játszótér, biciklivel (fááááááá-zik-zik-zik). Rózsás pofi, vörös orr, enyhe fagyási sérülések a kezeimen. Miért nincs egy forraltbor-kimérés minden játszótér mellett??? Hm. Legyen? Bizniiiiiiiiiiiiiiiisz!

Nem, nem és nem vagyok hajlandó még fűteni. Majd holnaptól...

*Éjszakára ÉS nappalra is

** Pedig ezt utálom. A nyitott ablakokat szeretem. Főleg a konyhában.

Ahol dolgoztam volna,

2011-10-08T10:26:00.000+02:00

de azért továbbra is bedolgozom:

Nyitás október 15-én, ha erre járnátok...

Lájkolhatjátok is, ha úgy tetszik. (Van annak valami értelme egyébként, azon túl, hogy trendi? Vagy már nem is az?)

Úgy adódott...

2011-10-03T13:16:00.000+02:00

... félig-meddig spontán, hogy lett másfél napom gyerekek nélkül. Ilyenkor hirtelen nem is tudom, hogy mihez fogjak, mert ez a tudúliszt is mindig olyan hosszú, hogy a vége az, hogy inkább hagyom a fenébe az egészet, mert átláthatatlan...

Na szóval, kezdtem a napot egy forró fürdővel, fürdősóval, testápolással, arcpakolással, amúgy csajosan. Frissen, illatosan pattantam ki a kádból, és akkor eszembe jutott, hogy van ám nekem két legjobb barátom, akik felől már régen nem érdeklődtem, így itt az ideje ennek is. Elővettem őket és gyorsan megcsináltam a fotókat is, mert fejben már készültem, hogy írok az én milliós nagyságrendű rajongótáboromnak, és persze rögtön tudtam, hogy ezt meg kell írnom. Íme, Ők:

~~nem~~ fizetett hirdetés

Velük csodákra vagyok képes. Javítottam már lötyögő kilincset, ajtógombot, szereltem össze számtalan bútordarabot, és tegnap végre feltettem a polcokat a kisházban a falra:

én, ededül!

A takker is kedvencem (ráadásul önvédelmi fegyvernek is kiváló). Van egy zsidókacsám (elnézést, nem akarok senkit bántani a névvel, de ez a kacsa nekem zsidókacsa*), őt is úgy takkeroltam fel a helyére, meg a horgolt táblácskáknál is tudok vele csalni, miszerint a hátoldalon odatakkerolom a horgolást, hogy tartósabb legyen (pssssszt!).

Vettem végre egy csodaszép szerszámosládát is, mert már olyannyira belejöttem a "férfias játékokba", hogy gondoltam itt az idő, fel kell vállalnom, és rögtön vettem egy fogót is, meg műszerész csavarhúzókat is, mert az elemes játékokban már szinte minden csavart tönkretettem ilyen-olyan késekkel, elemcsere címén...

a reklám után visszajövünk

A fogó egyébként arra kellett, hogy le tudjam tekerni a csapokról azt a pecket, ami mindig rohadtul elvízkövesedik, amitől a víz már csak össze-vissza találja meg az útját és fröcsköl veszettül, semmit és senkit nem kímélve. Szóval megvettem a fogót, lecsavartam a peckeket (khm, a szakmai szókincsem még csiszolódni vágyik - németül Brause), bedobtam őket ecetes vízbe éjszakára, és másnap - láss csodát - sehol a vízkő, visszacsavartam őket és azóta stúfenlósz folyik a víz, sehol egy fröccs, élmény a mosogatás, élmény a kézmosás, ~~a zuhanyozás,~~ a zuhanyrózsával is meg kell még csinálnom.

És végül kérem, hogy vegyétek észre, hogy mindezt a csajos fürdő után, frissen és illatosan... És amikor észrevettem, hogy már nem csak a játék, hanem a szag is férfias, eszembe jutott az is, hogy - upsz - fogat elfelejtettem mosni, így előlről kezdtem a napi programot...

*Eltüntettem róla a fényképet, újat kell csinálnom, így külön posztot kap(tok) majd.

Noszogassatok

2011-09-23T21:17:00.000+02:00

Noszogassatok kicsit, mert most nehezen veszem rá magam az írásra. (Kuka, pasikról? Hisz nekem csak te vagy :-D). Szóval kicsit felpörgött az élet, elkezdődött az iskola, így mindannyian őrült korán kelünk, én legkésőbb hatkor, Beni fél hétkor. Rebes az egyetlen, akit hagyok aludni reggel, de ő nem hagyja magát... Szóval Beni elindul suliba, én bedobom Rebekát a szomszédba a Tagesmuttihoz, aztán elmegyek dolgozni, 9-kor kezdődik az órám, aztán 3-ra érek haza, amikor is rögtön elhozom Rebekát a szomszédból - a Bélától, tudjátok. És Beni negyed négyre ér haza. Aztán hol edzés, hol apás nap, hol miegymás és már hipp-hopp, este van, de még nem készültem másnapra, sőt, már kedvem sincs olyankor, de hirtelen megint éjjel 11 és még a blogba se írtam... Hát így élünk most.

Nem panasz, mert egyébként élvezem. Nagyon jó újra benne lenni a tanítás-bizniszben, hiába, hivatás. És nagyon jó hazajönni utána a gyerekekhez, akik egyébként nem nagyon foglalkoznak velem az örömpuszik után: mennek kifele játszani a többiekhez, jó kis banda van itt, minden korosztálynak.

A depim köszöni, hol jobban, hol rosszabbul. Kicsit türelmetlen kezdek lenni, főleg a rosszabb napokon. De már a rosszabb napok is százszor jobbak, mint a legjobbak fél éve, szóval haladok. Járok terápiára is, csak hát lassú az ügy, túl sok minden van a tudúliszten.

Beni lettaz osztályképviselő a suliban, olyan büszke vagyok rá. Ez amolyan kisfőnök beosztás, és amikor kéthete azzal jött haza, hogy elindul a választáson, akkor többször is beszélgettünk, próbáltam elmagyarázni neki, hogy ez olyasfajta "hatalom", amivel nehéz lesz nem visszaélni, viszont tilos... Ma sugárzó arccal jött, hogy őt választották meg (Lillyvel, egyébként. Emlékeztek még rá?) Nagyon büszke vagyok. Az ő ellenében a két legjobb barátja indult, mindkettő született német, és mégis az én kicsi fiamba fektették a bizodalmat... Nagyon örülök neki. Kérdeztem, hogy a barátai nem voltak nagyon csalódottak? Azt mondta, nem, mert ha ő beteg lesz, akkor majd ők fogják helyettesíteni. Jahahahahaj. Nagyon büszke vagyok rá. Nagyon.

Tartozom a horgolmányaimmal is, van néhány, most a hétvégén gyerekek nélkül leszek, és akkor megcsinálom a fotókat.

Szóval noszogassatok. Élek, és hiányzik a blog, de az alvás méginkább, és mérlegelnem kell. Alvás nélkül nem élhetek, ugye.

Kettő

2011-09-16T14:43:00.000+02:00

Ez a nap is eljött. Két éves lett. Kettő egész. Repül az idő, komolyan. Na jó, nem tudok nem elérzékenyülni... Ahogy az egy, úgy a két év is mérföldkő. Nem jár, hanem futszalad, nem gügyög, hanem beszél, és legfőképpen egyedül öltözik:

Pont, pont, vesszőcske, készen van aaaaaaaaa ......... TOJÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!

Menjünk Bélához*! Rebeka Bélánál kakil!

[este 9 körül] Anya, nem alszunk, jó?

Megyek iskolába.

stbstb.

* Béla a Tagesmutti, és eredetileg Isabella névre hallgat... Bizony, az én lányom magától ilyen okos és leleményes, nem segítünk, mi csak hagyjuk kibontakozni...

És milyen gyönyörű:

Isten éltessen Rebeka!

Spruch des Tages

2011-09-05T13:26:00.000+02:00

Ma kicsit korábban hoztam el Rebest a Tagesmuttitól. Hazafelé lementem vele a pincébe, hogy a mosást felhozzuk, újat tegyünk be, stb.

Két dolgot kell tudni elöljáróban:

1. A ház ahol most lakunk, elég nagy, lakik benne vagy 20 család. Ehhez mérten a pince is jó nagy, tele van sok kis pinceajtóval, amik többnyire rácsosak, szóval be lehet látni az egyes kis kamrákba. A miénk azon kevés pincék egyike, ami hatalmas és "rendes" ajtóval van ellátva.

2. Itt helyben van egy kis állatkert, csak a helyiek szórakoztatására, belépés díjtalan, kacsák, kecskék, kismajmok, teknősök, kismadarak, nagy madarak, játszótér.

Na szóval. Megyünk le a pincébe, első alkalom, hogy Rebes is lejött velem (eddig ugye nem volt itt, és igyekeztem ügyesen - é. nélküle - megoldani). Érdeklődve nézett meg mindent, az összes rácsos ajtóhoz odament, és egyszercsak megkérdezte:

Hol a majóóóóóóóóm? Hol a majóóóóóóóóóm?

Na mindegy, azt hiszem, túlmagyaráztam, de én nagyon jól szórakoztam rajta...

És arról még nem is meséltem, hogy az olyan mondatok, hogy "szép vagyok" meg "csinos vagyok", minden nap vagy 20-szor elhangzanak, természetesen tükör előtt, ahogy kell. Csajból van, 100%-ig.

Sziporka szívem

2011-09-03T20:46:00.000+02:00

GyK:

:-DDDD

Képzeljétek

2011-09-02T21:01:00.000+02:00

Rebeka beszél. Mondatokban. Néhány példa:

Nem akarok aludni. Neeeeeeeeeeem akaroooooooooook aludniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.
Jó étvágyat.
Fagyizunk, jó?
Nézd, új cipő!
Megyek iskolába (hátizsákkal a hátán mindezt).
Ez miez?
Csípős?
Hol van anya?
Alszik a baba (a játékbaba).

Hja, és a kedvenc:

Doktor bácsi ne gyógyítsa meg, puncus a mókus, újra fára megy...

És így tovább, mindent mond. És még mindig nincs kétéves (na jó, de mostmár aztán mindjárt, nem egész két hét múlva, ugye). Megzabálom. Főleg, mikor a világ folyását komoly arccal és hatalmas kék szemekkel kommentálja. Amikor rá van írva az arcára, hogy ő most okos, és ezt tudja is... Tündér. Imádom. És egy kis boszorkány. Benivel már igazán testvéries a viszony (oké, eddig is az volt, de más szinten): iszonyatos bunyózásokat és balhékat rendeznek. Az egyik itt duzzog, a másik ott én meg győzzem őket békíteni... Imádom őket. Két rablóvezér.

Kiválóan teljesített

2011-08-30T21:30:00.000+02:00

Az én fiam! Az én fiam!

Ez a bizonyítványa a magyar iskolában, záróvizsgával.

Az én fiam!

Kukának, de más is olvashatja :-D

2011-08-25T07:53:00.000+02:00

OK.

Na jó, szóval az van, hogy itt a végső hajrá, holnap tekerek a gyerekekért, és pánikolok, mert ugyan már csodaszép a lakás és abszolút gyerekfogadó-képes, de még nem tökéletes, érted... És ezért csak szívom magamba a bejövő kedvességeket, de a pánik nem enged adni is, most csak azért kapcsoltam be, hogy megnézzem, milyen idő lesz ma, ugyanis tegnap estére bejött a várva-várt hidegfront (figyelem, ez azt jelenti, hogy nemsokára Magyarország is fellélegezhet, itt szombattól egész jövő héten nem megy húsz fok fölé a hőmérséklet, készítsétek a kabátokat!). Szóval ma még ér a miniszoknya szexi nyári fölsővel, de holnaptól bundabugyi... Na és tessék, nem mehettem el szó nélkül a kommented mellett és igazad van, de most rohannom kell dógozni, estére majd kicsit hosszasabban magyarázkodom, kisdobos becsszóra!

Kőőőőőőtözéééééés

2011-08-20T10:35:00.000+02:00

Na jó, elköltöztem. Most már csak apróságok vannak, de hogy én azokat hogy utálom! A munka kicsit lazább volta héten, így próbáltam a régi házban sokat dolgozni, de kicsit én is kilazultam, elfáradtam, no. Jelenleg a legjobb barátom a 120 literes kukászsák (Kbúvár, érdekel? :-D).

A gyerekeket egy hét múlva hozom vissza Magyarországról. Már nagyon, nagyon hiányoznak. Tündéri levelet írt nekem Beni (igazit, postán), idézem, szó szerint:

Liebe Mama

du felst mir.

Ich mag dich sehr.

Aber ohne dich machts kein Spaß.*

Jahahahahahahahaj. Nagyon hiányzik. Rebes is nagyon hiányzik. Az illata, a haja, a puha kis pofija, az állandó vigyorgása, jahahahahaj. Már csak egy hét, és az nagyon gyorsan elszáll.

Hát most így állok.

*Kedves anya hiányzol. Nagyon szeretlek. Nélküled nem jó.

Elnézést

2011-08-03T18:23:00.000+02:00

Bocsássatok meg, nagyon sűrű heteim vannak... Költözés kellős közepén vagyok miközben éppen reggeltől estig dolgozom egy nyelviskolában. Igen, képzeljétek el, felvettek egy nyelvsuliba dolgozni, és németet tanítok. Eddig gyerekeket tanítottam, 6-8 éveseket, még a héten vannak, de aztán jönnek a majdnem-tinik... És egy nyelvsuliban nyáron ugye főszezon van, szóval munka van rengeteg: délután szintén nyelviskolás keretek között privátórátadok, napi 5 órát! Durva, azagyam kissé amortizálódik estére... A gyerekeim holnap indulnak Magyarországra az apjukkal és a nagyival, én pedig maradok sok-sok pénzt keresni és élvezni, hogy újra a szakmámban dolgozom.

Unkúl hobbi kicsit pihen mindemiatt, no meg a blog is, amint azt valószínűleg észrevettétek, de keddtől az új lakásban is lesz netem, és akkor talán pótolhatok (hehehe - meg költözöm továbbra is - hihetetlen, hogy az ember mennyi sz@rt képes felhalmozni maga körül).

Addig mindenkinek puszi, és ígérem, rendezem soraimat és aztán újra blogolok tisztességgel.

Liebe Grüße

2011-07-06T09:54:00.000+02:00

2011-07-03T21:10:00.000+02:00

áru

maradék-hasznosítás - minden centije kincs... (Barka - Vitorlás)

A kis tárolót beviszem a kisoviba (bölcsibe), csatokkal meg hajgumikkal megrakva, hogy legyen Rebes hajába mindig valami, és ha megtalálják az elhullajtott darabokat, legyen hova tenni...

Apropó, Rebes... Új szakaszba lépett a kis életünk: kedvenc lányom felfedezte, hogy a hálózsák nincs hozzánőve, és igen könnyű is levenni. Sőt, ha már leveszi, akkor a kiságyból is könnyedén szabadul... Lépcsőzés nem probléma, le-fel biztonságosan közlekedik, a rácsoknak immár nem élet-, hanem vagyonvédelmi funkciójuk van. Ma amúgy - amíg próbáltam odatenni az ebédet - levetkőzött a szentem anyaszült meztelenre, felcsattogott az emeletre a fürdőszobába, és mire utánamentem, már ült a fürdőkádban, és vigyorgott, hogy ő most pancsizik... Csak mondja és mondja és csacsog és mondja, néha énekel, abszolút felismerhető dallammal és szöveggel (nagyon szép hangja van!), néha magyarul, néha németül, de legtöbbször rebekául. Úgy aztán folyékonyan. De Beni érti...

Újabb munkák

2011-07-01T06:50:00.000+02:00

És rossz fényképek róluk, de azért talán látszik a lényeg:

Hűtőmágnesek

Jó, igen, tudom...

2011-06-27T12:11:00.000+02:00

...tudom, tudom, így is husi, meg minden, de extra hosszú volt az út, nagy volt a jövés-menés az autópályákon, három tartomány jött, három ment (nekik kitört a nyári szünet), majdnem 11 órát voltunk úton, a végén már mindent be kellett vetni, hogy ne az állandó sírás legyen az uralkodó, szóval elő kellett vennem a titkos fegyvert, ki lehet találni, mi volt az, a dvd-lejátszón kívül.

Eső után

2011-06-20T21:21:00.000+02:00

Mindenkitől elnézést, aki nem bírja...

Hajvágás

2011-06-20T21:16:00.001+02:00

Előtte:

Utána:

Ez a nap más...

2011-06-20T21:07:00.000+02:00

Hogy múlik az idő...

Pásszentos

2011-06-12T16:23:00.000+02:00

Hiába, tavalyi darab*.

(Tudom, a rongy lenne az ütősebb és eredeti kifejezés, de ezt nem venném a számra e szent body-val kapcsolatban :-D)

Coming out

2011-06-10T21:57:00.000+02:00

Nehéz ezt most megírnom, Szóval azért nem írok mostanában olyan sokat, mert belecsúsztam egy csúnya depibe, és most lábadozom kifele belőle, "röpke" fél év elteltével... (remélem a címet értékelitek :-D). Idővel szeretnék majd egy "kisokost" összeállítani erről, hogy mások tanulhassanak belőle. Ezért kérlek titeket, akik még esetleg nem adták fel, és ide-ide néznek, írjátok meg akár mélben, akár kommentben, mi az, ami titeket érdekelne depresszió témában. Szívesen olvasnék személyes történeteket is, persze csak olyanokat, amik megoszthatók a világhálón.

Az életről anyit, hogy szeptembertől dolgozom itt. Nemcsak a munkáimat árulják majd, hanem én magam is eladó leszek. Nagyon várom már, csoda egy kis bolt lesz, egy mesebeli házikóban... És ruju cuccokat lehet majd kapni benne... Próbálok dolgozni is ezerrel, de ez mostanában nem olyan egyszerű.

Rebes egyre többet beszél, már simán kommunikálunk, keveri a két nyelvet, de nagyon cuki. Ilyenek jönnek ki belőle, hogy: Mami, cumi, meins. Vagy, hogy anya, guck mal, komm... Hol a Beni / cumi / csiga / kavics / apa / bácsi /stb... Motort imádja, babázik ezerrel, öltöztet, pelenkáz, altat, énekel, beszél, játszik vele. Iszonyat súlya van, én már csak lihegek-pihegek egész nap, mert egy lusta kis disznó is, és cipelteti magát sokat.

Beni pedig a másik tündér, egy sajtkukac jótanuló. Most éppen sátrazni ment az apjával és a legjobb barátjával. Remélem nem mossa el őket az eső.

Most hirtelen ennyi. A galériába töltöttem fel új képeket munkákról, főleg ékszerekről, amik a boltban lesznek kaphatók.

Segíts magadon...

2011-05-23T07:36:00.000+02:00

A rögtön és az azonnal túl késő...

Vannak olyan napok, ...

2011-05-20T14:14:00.002+02:00

...amikor valahonnét előbújnak az angyalok, és szinte érezni, ahogy puhán terelgetnek minket a jó felé, és velünk mosolyognak és két marékkal szórják ránk a békességet. Ez a mai mindenképp ilyen volt eddig. Legalábbis a délelőtt, még nem merek a maradékra nyilatkozni...

Szóval az úgy volt, hogy a mai nap nekem éjfélkor kezdődött, akkor mentek tőlem haza a csajok, az őrangyalaim földi helytartói. És már éppen lefeküdtem volna, amikor persze Rebes felébredt, szóval Benit az én ágyamból a sajátjába, Rebest a sajátjából az enyémbe, aztán még egy kis buli, nem is tudom mikor sikerült végre elaludni, felkelni mendenesetre egy órával később, mint kellett volna, pedig rendes voltam, felhúztam az ébresztőórát is.

No de aztán. Ennek ellenére időben elindultunk (minek is keltem volna fel hamarabb?!) Rebus ment a bölcsibe, mi a kórházba kontrollra, nem is késtünk sokat. Hiába az időpont, minden a sorszámhúzással kezdődik. A miénk a 48-as, a kijelzőn a 22-es, papírforma szerint 23 perc várakozás, gyakorlatilag ennyit várakoztunk, amikor már a 30-as volt a kijelzőn.

A váróban feltűnően sok szellemi fogyatékos gyerek vagy inkább tinédzser ült, ketten közülük nagyon ijesztően is viselkedtek, Benjámin nagyon félt, eleve a vizsgálattól, és még ezek a furcsa, ijesztő, beteg fiatalok, az egyik néha nagyon hangosan felkiáltott, a másik kicsit halkabban, de mégis hirtelen. Ám ekkor....

...odalépett hozzám egy hölgy, akkor szólították a 32-est, és a kezmebe nyomta a 33-as sorszámot, mert az anyukája véletlenül kettőt húzott... Biztos vagyok benne, hogy az ég küldte. Fél órán belül kész voltunk, mehettünk. (Elkezdhet újra focizni, a drótokat majd 6 hét múlva kiveszik, de a karja már összeforrt).

Kérte, hogy menjünk fel a várba, de aztán végül csak séta lett belőle. Bementünk az első könyvesboltba, mert megígértem neki még a kórházban, hogy ha végeztünk, akkor a bátorságáért megjutalmazom egy könyvvel, be is vasalta rajtam rögtön. Akartunk fagyizni is, de ahhoz még korán volt, a fagyizók nem nagyon nyitnak ki 12 előtt.

Ebéd a mekiben, ahol a kiszolgáló csajszi egy tünemény volt, púpozásig töltötte a fagyinkat csokiöntettel, mosolyogva, kedvesen, felár nélkül. Ő is egy földreszállt angyal.

És Beni végig fogta a kezemet. Majdnem 8 évesen. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Az is, mellesleg, de azért nagyon-nagyon hangulatfüggő ez már nála. Találkoztunk egy csomó magyar turistával, örültünk egymásnak, ők kicsit irigykedtek, hogy mi itt otthon vagyunk, de nagyon örültek, hogy szóba elegyedtünk.

Hát ilyen egy nap kettesben, amikor nyugalom és béke van, beszélgetünk séta közben, süt a nap és nagyon közel vagyunk egymáshoz.

Újabb alkotások

2011-05-16T15:28:00.001+02:00

Elhatároztam, hogy mindent befejezek. Mindig az a legnehezebb valami miatt, olyan nyögvenyelősen mennek az utolsó simítások. De most aztán.

Szóval kész lett egy sál ajándékba, amiből mégegyet kell gyorsan csinálnom, kékben:

És kész lett a gyerekek zászló-függője is:

Azért ha lassan is, ...

2011-05-14T19:31:00.001+02:00

... de készülnek még dolgok:

akvárium-tévé :-)

NH-né ötlete ajándékba

(igen, az övé valahogy mutatósabb)

Reggel

2011-05-13T21:16:00.000+02:00

Imádom.

Khm...

2011-05-04T07:29:00.000+02:00

Szerdán történelemből éretségiznek

Well.

Szavak és mondatok

2011-04-28T07:58:00.001+02:00

Gépjárműfelelősség-biztosítás

Gépjárművezetői engedély

Lakossági folyószámla

Dunstabzugshaube

Na jó, nem is. Rebeka már mindent mond, fentiek kivételével (most éppen a tyrannosaurus rex-et gyakoroljuk, de még csak annyi megy, hogy dinóóóóóóó), simán lehet vele kommunikálni, tök jó.

hinta-palinta (néha hinta-palacsinta, hogy miért???) igen, nem, nézd-guck, gyere-komm, guck mal, ja, nein, akarok, segítel, kenyér, tányér, kanál...

Szóval az egész akadémiai szótárt nem pötyögöm be. Nagyon élvezem, ahogy csiszolódik az elméje. Vannak egyébként kreált szavai is, de azok még nem olyan tiszták, hogy le tudjam őket írni. Viszont a célnak remekül megfelelnek, én mindig tudom, mit mond :-D (ja, igen: mumi pl, a cumi, de ez könnyűűűűűű)

Mondatok is vannak, 2 szavasak általában, és úgy végződnek, hogy akarok. Well.

Elmúlt

2011-04-28T07:21:00.006+02:00

Elmúlt a Húsvét,a vendégek úgy elmentek, mintha itt sem lettek volna, nagyon gyorsan elsuhant ez a pár nap, de legalább itt voltak. És akkor íme néhány fénykép:

Maszat Manci

Husi kezek

Ezen a képen valami nagyon nem stimmel. Na mi? A megfejtők jutalma egy hatalmas virtuális ölelés.

A nagy csapat

Obligát husi lábak

Végre egy kép, ahol nem bohóckodik (é. pofákat vág)

És ha idáig eljutottál, akkor könyörgöm, a kalapot nézd!

További képek itt.

Történelem

2011-04-26T16:10:00.000+02:00

Rebeka le akar menni

4 szó. Mondat. Töle.

Talán-talán...

2011-04-21T14:08:00.000+02:00

...fellélegezhetünk, és újra sepregethetem a sorozatos betegségek utolsó kis morzsáit kifele a lakásból. Már én is gyógyulok, a sok alvás elűzte a tegnapi lázat, a gyerekek már abszolút jól, bár Rebes még szedi az antibiotikumot (középfül-gyulladásból kifolyólag). P már tegnap jól volt, szóval jöhetnek a promi vendégek!

Sok locsolót és szorgalmas nyuszit mindenkinek!

Ó, messze még...

2011-04-17T14:52:00.000+02:00

...a vége. Mára Rebes lett beteg. mire végre megszáradtak az ágyneműk, addigra kijött rajta is, úgyhogy kezdem előről a mosást. Nehogymár unatkozzunk egy kicsit is. Szegény, nagyon vacakul van, de ha minden igaz, gyorsan jobban lesz, Beninél is csak egy napig tartott. Aztán majd mi jövünk, gondolom. Már nincsenek illúzóim. Csak abban reménykedek, hogy csütörtökig lezongorázzuk, mert prominens vendégek jönnek, a húgom és a kisfia! Jajjjj, de várom már!

Kezd sok lenni a "jóból"

2011-04-14T22:27:00.000+02:00

Akartam írni egy találkozásról, ami ma történt, egy idős nénivel, bazsalygott Rebussal (ly? j?) és 5 percben elmesélte, hogy már van egy 3 éves dédunokája mert a kisunokája a középsuliban terhes lett. A babát a szülők nevelik, nem akarták otthonba adni...

...de éppen ekkor hányta össze magát Beni. Kezdek, kezdünk besokallni... Valahol hiba van a mátrixban.

Beni

2011-04-10T13:42:00.000+02:00

Drágák vagytok, már itthon, ma ki is engedték, de még bágyadt, bár ma már röhigcsélt is nekem kicsit, ahogy kiléptünk a kórház kapuján... Elkezdett csacsogni, mesélte, hogy milyen szuper volt a mentő, még szirénázott is és kihúzták neki a tetőt, hogy láthassa is... Szóval a legjobb úton vagyunk a gyógyulás felé, de el fog tartani egy jódarabig.

Focitilalom 3 hónapig, iskolasport-tilalom 4 hétig, hááááááááát, felköthetjük a gatyánkat... De ez legyen a legnagyobb bajunk. Csak múljon a fájdalom mihamarabb.

Nem hiszitek el...

2011-04-09T21:30:00.000+02:00

...vagy de, hiszen írom: alighogy kijöttem Rebessel a kórházból, mehettünk vissza, ezúttal Benivel. Ma focimeccsük volt, mint szinte minden hétvégén, és esett egy nagyon nagyot, amitől a bal alkarjának mindkét csontja eltörött, nagyon csúnyán, állítólag a mentőorvos is nyelt kettőt, mikor meglátta. Nem nyílt törés, de azt mondják, L-ben állt az alkarja.

Azonnal mentővel vitték a kórházba, ahol rögtön meg is műtötték. Apja volt vele, a hétvégi foci általában vele közös program. Én csak próbáltam nem megőrülni, míg be nem értem hozzá, kisebb kerülővel, mert rossz városnevet mondtak nekem a telefonba, és álltam egy kisváros közepén, ahol mindenki hülyének nézett, hogy kórházat keresek. P-t nem tudtam elérni telefonon, mert már Benivel az előkészítőben volt, szóval telefonálgattam vagy fél órát, mire kiderítettem, hogy valójában hol is kéne lennem. Újabb fél óra után meg is érkeztem, addigra már műtötték, de legalább az ébredőben már vele lehettem. Most kivételesen P maradt vele a kórházban, mert egy nagyfiúval van egy szobában, szóval inkább férfiak legyenek egymás közt, a nővérek is ezt tanácsolták.

Holnap, ha minden rendben éjjel és a reggeli vizitnél, már haza is engedik.

És hogy hol áll az orvostudomány: a csontokat belülről egy-egy dróttal rögzítették, így csak pár napig lesz gipsz, amíg enyhül a fájdalom, utána viszont használhatja is majd rendesen a karját, bár gondolom azért sportolni nem lesz nagyon tanácsos (bár ezt is ki tudja, majd holnap kiderül). A drótok kb. 4 hónapig lesznek bent, és aztán majd ambulánsan kihúzzák őket. A vágás a csuklójánál van és kb. 1 cm-es, az orvos szerint látszani sem fog.

Hát ez van velünk hirtelen. Rendes gyerekeim vannak, azt azért megvárták, hogy visszajöjjek Magyarországról. És jó testvérek is, osztoznak az élményeken is, ha az kórház, hát kórház... Na jó, nem cinikuskodom többet. Remélem most egy időre letudjuk az efféle izgalmakat.

Képek

2011-04-08T09:40:00.000+02:00

Régóta adós vagyok aktualitásokkal. Rebeka egyre többet beszél, napról napra bővül a szókincse. Kedvenc szavaim tőle: Bebeta (Rebeka), Beniiiiiiii, kakacs (kacsa), guck mal, husi... Végigmutogatja a testrészeit, ha kérdezgetem, hogy hol a lábad? hol a szemed?, stb, és végül mindig megkérdezem, hogy és hol a husi? amire röhögve megmarkolássza a combjait. Zabálnivaló hétördög, komolyan. Beniről is csak jót tudok, szereti a sulit, sportol, mindenben jó, és külön öröm, hogy nagyon tetszik neki a meséskönyv, amit hoztam neki Magyarországról, jókat kacag, miközben olvasok neki belőle (Timo Parvela, Virpi Talvitie: Körhinta, Cerkabella Könyvkiadó).

No, néhány fénykép, csak Rebesről, Benit nem lehet normálisan lencsevégre kapni, de még próbálkozom majd és ha sikerül, pótolom, ígérem:

És a husi lábak NH-nénak szeretettel, valamint a két nap emlékére:

Jajj

2011-04-07T22:32:00.001+02:00

Rebessel kórházban voltam. Leesett Beni ágyáról, fejre és hátra, jó magasról. Nem láttunk rajta semmi különöset, de délután elkezdett hányni, így be kellett mennem vele a kórházba. Két éjszaka. Húzós. 48 órán át pofozom magam. Ennél szomorúbb helyet nehezen tudok elképzelni a világon, én meg feszült vagyok, mert R-t nem tudom délben elaltatni? Mert tök jól van és pörög egyfolytában? Mert két éjszakát itt kell töltenünk, ahonnét van, aki élve haza sem jut? Vagy hazajut, de mint zöldség? Erre a rövid kis időre minden átértékelődik. Eddig is tudtam, hogy milyen szerencsém van a gyerekeimmel, de itt még az arcomba is tolják.

Rajtam van a mitkeresekénitt érzés. Minek rontom itt a levegőt? Minek tolom én mások arcába a szerencsémet? Milyen jogon fájdítom mások szívét? Persze tudom, hogy erről egyikünk sem tehet. Sem a szerencséről, sem a balszerencséről.

Háromágyas szobában vagyunk. Rebeka az egyetlen egészséges gyerek. A másik kettő valóban csak vegetál. Az egyik mindehhez még nem is lát. Hozzá csak egy pár percre jött be egy nő és egy férfi, gondolom a szülei, és már mentek is tovább. A másik gyerek hat éves már, négy hónappal hamarabb született, mint kellett volna és azóta sem tudják, hogy mi a baja. Soha életében nem táplálták szájon át, minden csöveken megy be és csöveken jön ki. Többször műtötték, nem tudják mi a baja, és csak visszafelé fejlődik. Azt sem tudják megmondani, hogy meddig élhet így.

Az anyja mindent megtesz. Hallani rajta, hogy nem magasan képzett, házilag gányolt tetoválás is van a karján, a köhögésén hallani, hogy erős dohányos Negyedik gyerek. Becsúszott, gyógyszer mellett, a változó korban… Ahogy meséli, hallom, hogy magát hibáztatja, mert nem akart több gyereket, de megtörtént, gyógyszer mellett, biztos vagyok benne, hogy magát okolja. És látszik, hogy az életét adná ezért a kislányért.

Ilyenkor mindig késztetést érzek arra, hogy elmeséljem, hogy nekünk sem olyan gömbölyű az életünk ám, Rebeka a mi örökbefogadott kislányunk, nálunk is vannak tragédiák… És legszívesebben felpofoznám magam, mert enyhíteni akarom ezzel az ő fájdalmát, ahelyett, hogy hagynám, hogy nekem is jól kisírja magát, pedig tudom milyen jó is az, én is állandóan erre vágyom, hogy sírhassak, amíg vannak könnyek. Pedig tudom, hogy mindig mindennél van rosszabb is és mindenkinek megvan a maga keresztje és mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb. De mégis, ilyenkor muszáj rangsorolni.

Köszönöm a felsőbb hatalmaknak a két gyönyörű, okos, és főleg egészséges gyerekemet. Kérem a felsőbb hatalmakat, hogy továbbra is adjon végtelen erőt a balszerencsés anyáknak, akiknek az egész életük harc és küzdelem a mindennapok örömeiért, akik emiatt a hétköznapi apró csodákat is nagy becsben tudják tartani.

Beszerző körút

2011-03-26T19:39:00.000+01:00

Tegnap beszabadultam egy kreatív- és hobbiboltba, ma pedig egy gyöngyfűzősbe. Durván bevásároltam, de ennyi minden szépséges "nyersanyagnak" egyszerűen nem bírok ellenállni, főleg, hogy a töredékéért vehetek itthon ilyen bizbaszokat, mint Németországban. A nyugati jólét kérem: a hobbi, az hobbi, baromi sokba kerül, ha nem hobbi, csak tetszik, vedd meg fillérekért a boltban... Na szóval, íme a zsákmány:

A fejemben már mindet átalakítottam, felhasználtam, és gyönyörködöm bennük, a valóságban azért ez el fog tartani egy ideig, de megpróbálok kitartani sziklaszilárdan, és új dolgot most addig nem veszek, amíg ezeket m a r a d é k t a l a n u l fel nem használtam...

Így március végén ez kéne, hogy legyen az újévi fogadalmam. Még jó, hogy nem az, így nem is muszáj betartani...

Azért alkotok is

2011-03-17T10:53:00.000+01:00

Igen, most van időm, és alkotok továbbra is. Ez az ötlet nem az enyém, az övék, és gondoltam, hogy ezt én is meg tudom csinálni. Persze közel sem ugyanolyan a minta, de igyekeztem jellegében visszaadni, azt hiszem, az sem nagyon sikerüllt, de nekem tetszenek a prototípusok:

A képeket a telefonommal csináltam, nem csúcsminőség, de szerintem látszik, hogy mit akartam...

Felavatás

2011-03-03T13:02:00.000+01:00

Tervezgettem, hogy hogyan is avassam fel a töltőtollamat. Valami különlegeset akartam írni vele, szépet, lassan és megfontoltan, az irl naplómba természetesen. A toll is, a napló is mindig nálam van a táskámban, hát elindultam Rebekával a szépséges napsütésben játszótérre, hogy amíg ő legel, addig én majd megírom az első bejegyzést A tollal. A játszótéren ott volt egy nagyamama is a kisunokájával, akivel a bölcsiből ismerték egymást Rebussal. És mit ad az ég, a nagyi magyar volt, úgyhogy egy jót beszélgettünk.

Egyébként a tollamat is felavattam: egy letépett papírfecnire felírtam a telefonszámomat, hogy el tudjanak érni, ha társaságra vágynak a játszótéren...

Vettem...

2011-03-02T21:48:00.003+01:00

... egy igazi, szépséges, csinos és értékes töltőtollat magamnak. Már alig várom, hogy kipróbálhassam. Csodaszép, tényleg, nézzétek. Az ezüst színűt nézzétek. Chaque mot est une pensée. Hát nem nekem készült?

Plusz-mínusz

2011-03-02T14:19:00.000+01:00

Volt ma már minden, és még nincs vége a napnak... Írok az eddigi pluszokról, fő a pozitív látásmód.

1. Az edzés ma szuper volt. Jól is ment, és jót is játszottunk, én úgy hívom, "kill the trainer", hát, majdnem sikerült, de azért a majdnemen mindig ott a hangsúly...

2. Odaértem utána időben, ahova mennem kellett.

3. Süt a nap.

4. Kaptam fonalat, így nem kell izgulnom, hogy pont nem lesz elég, hogy befejezzem "másoknak", amit ígértem, sőt vettem egy csomó ugyanolyan fonalat mindenféle más színben, olyan csábítóak voltak (basszus, így aztán soha nem lesz rend a dolgaim között - ja, bocsánat, pluszokpluszokpluszok, ommmmmmmmm).

5. Nem vettem parkolócédulát, mert nem volt apróm és nem büntettek meg.

6. Az úton hazafelé előttem állt meg szabálytalanul egy bazinagy teherautó, a sofőr kipattant a bazimagas vezetőfülkéből, és kilógott a hájas segge a gatyájából (ja, bocsánat újra, pluszokpluszokpluszok, ommmmmmmmm). Na jó, ezen már csak röhögni tudtam, nagyon gáz volt.

7. Most még kicsit horgolok, míg Rebes alszik és Beni mesét néz.

Még ez is...

2011-03-01T12:55:00.000+01:00

És mindig azt hiszem, hogy olyan eredeti vagyok, holott nem, csak középszerű és semmiképp sem egyedi...

Nem nem, nem provokáció, nem várok vigasztaló, jajj, dehogynem, olyan, de olyan eredeti, kreatív és mittoménmivagy kommenteket, őszintén, komolyan mondom!

Erről jutott csak az eszembe.

Kieg.

2011-02-28T13:39:00.000+01:00

...és nadrágokat kell vennem Beninek, mert amit nem nőtt ki, azoknak is lukas a térdük már annyira, hogy nem lehet megfoltozni, és cipő is kell neki, de legalább bemehetek a városba, és így szert tehetek egy másik kávés kulacsra is, át kell válogatnom Rebeka ruhatárát, mielőtt hazamegyek (mert a kinőtt ruhák most beférnek a kocsiba és így hazajuthatnak), és elő kell vennem a zacsit a nagyobb méretűekkel.

Egyébként lementem a pincébe, és megállapítottam, hogy ott már megint irdatlan kupi van, és rendet kéne csinálni. Kéne, kéne, kéne... Majd egyszer, egy másik életben, ez most megint túl sok egyszerre (és ezért neki sem állok, inkább szerzek egy nagyobb szőnyeget).

Próbálkozom

2011-02-28T13:18:00.000+01:00

Igen, próbálkozom, lassan, lassan felvenni az élet ritmusát. A múlt héten vettem mágneses festéket és rögtön vásznakat is hozzá, mert még tavaly ígértem másoknak ilyen táblát, és rögtön tovább is gondoltam, hogy megalapozom mágnesfestékkel, és úgy kenem le írhatóra, és az milyen jó is lesz, mert szép kis mágneseket is gyárthatok hozzájuk... Na most jól lelövöm a poént, elnézést.

Szóval röpke egy hét totyogás után abszolváltam a festést, neki lehet állni a horgolásnak, igen, le kell előtte menni a pincébe, átfésülni a fonalas dobozokat, utána nekállni és csinálni, csinálni, csinálni. Mikor kész, az olyan jó, de mostanában nagyon nehézkesen mennek a dolgok, most is ezt a bejegyzést írom, ahelyett, hogy - fontossági sorrendben - készülnék az esti órámra, feltenném az ebédet, hogy kész legyen, mire Beni hazaér (ezt közben elintéztem, jipppíííííí), lemenjek a pincébe a mosásért ÉS átnézni a fonalakat... És Rebusért mindjárt mennem kell a bölcsibe (no, ez is megvolt).

A nap legalább kisütött mára, DE, eltört a kedvenc kávés kulacsom (vagy minek is nevezik), mert leejtettem, mert nem volt már több kezem, amiben foghattam volna, de azért én megpróbáltam, és még mindig szomorú vagyok, hogy Mo-n eltűnt az egyik legfontosabb gyűrűm (nem, nem a jegy, hanem egy másik, nem kevésbé fontos...), amit ugyan megpróbáltam pótolni, de vannak dolgok, amik pótolhatatlanok, ez is egy ilyen volt, bármily aprócska is...

Fényképezni is szeretném a gyerekeket, mert már megint nagyot nőttek, Rebes egy igazi hajasbaba lett és már 16 (!) foga van, Beni meg egy lókötő, flegma, majdnem-kiskamasz...

Szóval nézzétek el, mostanában élőben sem vagyok túl jó társaság, de dolgozom rajta...

36

2011-02-24T09:06:00.002+01:00

Jaaaaaaaaaaaaaaaaaj.

Ó, b+

2011-02-23T20:45:00.000+01:00

Nem unatkozunk, az egyszer biztos. Beni ebédnél mesélte, hogy anyaaaaa, képzeld, a suliban viszketett a fejem, megvakartam, és egy kicsike kis bogárka akadt a kezembe...

A fésűbe beleakadt több is. Jó, hogy mínuszok vannak éjszaka, minden ágynemű és törülköző és akármi kint figyel egy nagy kupacban a teraszon, holnap mosás ezerrel, a lakás bűzlik a tetűirtótól (na jó, nem, de azért elég büdös, féltem, hogy ha túl sokáig marad a fején, hirtelen hidrogénszőke lesz dauerhullámokkal) és mindenki vakarózik órabérbe', pedig úgy tűnik, csak Beni volt a szerencsés nyertes...

Hajnal

2011-02-21T21:06:00.000+01:00

Ezt is meg akartam írni. Rebes megint nagyon rosszul alszik mostanában, extrém igénybevételnek kitéve minket, amúgy is zivataros időkben. Szóval vasárnap megörvendeztetett egy hajnali fél ötös keléssel. Annyira ki voltam, hogy a fél karomat adtam volna még egy kis alvásért, így hát vérfürdőt megelőzve bekapcsoltam a tévét (ó, mea maxima culpa!). Gondoltam akkor jöjjön a minimax, de ott még nem volt műsor, a bebetv-n még javában aludt mindenki... Eszembe jutott, hogy a hbocomedyn a műsorszünetben mókás razfilmeket adnak, de valahogy a vasárnap kivétel volt, hogy is lehetne vidám egy kis vérfürdős rajzfilm nélkül? Valami idióta marhaság ment kibelezéssel, lefejezéssel, szétszaggatással, mindegy, a lényege az volt, hogy a végén csak úgy fröcsögött a vér. Aztán nagy nehezen rátaláltam a disneychannelre, ahol végre műsor is volt. Már nem érdekelt a silány minőség, a butafejű számítógépes figurák, csak hadd, hadd aludjak még egy kicsit nyugiban... Azért próbáltam lecsekkolni, hogy mégis mivel kötözöm le a gyerekemet. Nem fröcsögött a vér, alig volt párbeszéd, mosolyogtak a színpompás karakterek, és...

... kivétel nélkül mindegyiküknek négy virsliujja volt...*

*Ja, rájöttem, üzemi baleset, levágta valamelyik melójában az egyik ujját... De hogy a többivel mi történhetett?

Tél

2011-02-21T15:02:00.001+01:00

Érdektelen kis bejegyzés, csak azért írok, hogy visszakényszerítsem magam valahogy a jól megszokott, korábbi kerékvágásba, nem megy könnyen, de kis lépésekkel és mindig csak előre...

Szóval ma reggelre visszatért a tél, leesett egy csomó hó. Nem maradt belőle sok, egyébként, csak a hideg és a szürkeség, és az a kép, ahogy Beni lejött kócosan az emeletről és felragyogott az arca, amikor meglátta, hogy nem látja... az autót a hótól...

Milyen érdekes, hogy a bölcsi udvara meg tele van nyíló virágokkal, nem is tudom, mi lesz velük, a héten annyira hideg lesz, szegények, hátha vissza tudnak még bújni egy kicsit a takarójuk alá...

17 hónap

2011-02-16T19:20:00.000+01:00

Vagyunk, létezünk, élünk, sírunk, nevetünk. Rebes ma 17 hónapos, amióta utoljára írtam róla, rengeteget fejlődött, dumál egyfolytában, csak szavát nem érteni, ő viszont nagyon jókat kacag a viccein, van humora, na. Egyre önállóbb, és egy mosolygós őszibarack. Beni egy erőgép, jól tanul továbbra is és kimeríthetetlen.

A hiba jelenleg az én készülékemben van.

De dolgozom rajta.

Kimerültem.

De dolgozom rajta.

Kicsúszott a talaj a lábam alól.

De dolgozom rajta.

Kihúztam a talajt az uram lába alól.

De dolgozom rajta.

Csak azt nem tudom, hogy hogyan tovább.

Ezen is dolgozom.

Valahogy majd lesz.

Ezt csak azért, hogy tudjátok, hogy most nem minden gömbölyű, és ezért nem írok. De dolgozom rajta.

Sziasztok

2011-01-27T20:50:00.001+01:00

Elnézést mindenkitől, hogy így eltűntem, nagyon mozgalmas volt az év első hónapja... És köszönöm mindenkinek, aki hiányolt minket, hogy hiányolt minket, ugye.

Nem is tudom, hol kezdjem. A karácsony és az újév már fényévekre van, lassan a síelés is. A gyerekek rendesek voltak, mert abban az egy hétben, amíg nélkülöztek minket, nem voltak betegek. Azóta viszont van pörgés, főleg a női szakaszban, Rebes hörgőszűkülettel küzdött, én meg középfülgyulladással, még mindig. Basszus. Nagyon fáááááááááj. Ráadásul két hét szünetem van, ma volt az utolsó órám, és készülök haza a kicsi lánnyal vasárnap. Remélem addigra helyre jövök, mert ő már jól van, de nem tud autót vezetni.

Ígérem, mostmár leszek, puszi nektek!

Kedves naplóm...

2010-12-27T16:54:00.001+01:00

... sokminden történt az elmúlt napokban, nagy volt a jövés-menés, főleg Jézuskából kifolyólag. Kezdeném az elején, de az már mintha fényévekre lenne, holott csak négy napja volt. Szóval szerencsésen megérkeztünk. Majdnem minden a terv szerint ment, kivéve Beni last-minute betegségét, vagy nem is tudom, mijét*. Az út hosszú volt, mint mindig (kicsit hosszabb), de a gyerekek remekül bírták.

A pihenés nagyon jót tesz, itt van minden nagyszülő, fele a háztartást, másik fele a gyerekeket terelgeti - a legszebb a karácsonyban, ma 11-kor keltem, irigyeljetek! Azért ne olyan nagyon, mert ahogy ígértem, elkezdtük Rebes "nevelését", mikor máskor, ha nem 24-én éjjel (fúj, gaz, galád szülők, de amikor felébredt, még olyan nagyon frissnek éreztem magam, hogy egy életem, egy halálom, bele kelett vágni...), úgyhogy éjszakánként buli van, de határozottan látszik a javuló tendencia. Hátha, hátha, hátha sikerül, és rendeződnek az éjszakáink. Nagyszülők nélkül nem bírnánk, úgyhogy ezúton is köszönöm nekik.

Sokat horgoltam is, mindenkinek került saját készítésű ajándék. Jó lecke volt, mostmár tudom, hogy jövőre kinek nem érdemes, és ki az, akit év közben is lehet kápráztatni... Ilyeneket csináltam, mindenféle színben, ez csak egy kis ízelítő:

Hú, most látom csak, az a sötétkék hópehely de csáléra sikerült...

Az egészet gyakorlatilag egy az egyben Mesitől "loptam", remélem vigasztalja a tudat, hogy amióta közhírré tette a titkot, azóta én folyamatosan rá gondolok, hogy köszönöm, köszönöm, köszönöm! Élvezet csinálni, élvezet adni, nem is tudom, mi lesz, ha már nem kell többet készítenem belőle.

Hát, nagyjából ennyi most hirtelen, majd biztos írok még, amikor valami nagyon fontos megint az eszembe jut. Addig álljon itt egy szép kis karácsonyfa, amit a kedves barátunknak, akivel egy ideje IRL (LOL! :-D) megosztjuk az életünket, ajándékba készítettünk, hogy ne legyen olyan nagyon egyedül az ünnepek idején.

Oh Tannenbaum...

*kedd éjjel sokat hányt, abból egy keveset az ágya magaslatából a már összecsomagolt bőröndbe, hehe.

2010-12-24T12:37:00.000+01:00

Nagyon boldog, békés karácsonyt kívánunk mindenkinek!

klikk

Pánik a köbön

2010-12-20T11:33:00.000+01:00

Újra pánik a köbön, mindjárt indulunk, újra sűrűn havazik, pakolnom kell, a pincében kell pakolnom feltétlenül gyerek nélkül, mindjárt mehetek érte a bölcsibe, a virágos elb..ta a rendelésemet, ott kellett hagynom, mert így nem kell (sajnálom, ez van, eltolták, nem ezt kértem, pánikpánikpánik, most mi lesz, fontos lett volna ma), rohangálhatok ezért is, nem tudok annyi csokit magamba tömni, hogy ne uralkodjon el rajtam az a pánik, amitől már megbénulok...

Ja már késő, itt picsogok gép előtt ülve bénán, miközben még másfél órám van... An die Arbeit!

A 15. hónapot...

2010-12-16T22:21:00.002+01:00

sajna még mindig betegen töltötte be Rebeka, igazából nem tudom eldönteni, hogy jól van-e avagy sem, vannak egyértelmű jelek, hogy beteg (hasmenés), de amúgy viszont jókedvű és továbbra is egy pillanat alatt szedi apró darabokra a lakást, hogy aztán angyali mosollyal vegyen le a lábamról... Éjszaka nem aludt jól, a végén harmónium-pózban* "nosztalgiáztunk"**, így sikerült megnyugtatni és elaltatni, ami, tekintve, hogy több, mint 13 kg, nem kis teljesítmény volt tőlem... Holnap talán okosabbak leszünk orvos után, remélem lassan-lassan meggyógyul, mostmár kicsit aggódom.

* Én hanyatt, ő pedig a hasamon hason. Gyerek szuszog, anya piheg. És még az orromat is csikizte a kócos kis haja... jaaaaaaaaaaj

** újszülött korában aludtunk így, de akkor csak 3 kg volt :-s

Bréking!

2010-12-14T10:09:00.000+01:00

Jujjjjj, rossz gombot nyomtam, amivel sikerült eltávolítanom az összes megjegyzést! Ne haragudjatok, a fejemben itt van mind, ezer bocsánat, hülye vagyok, nem igazán értek hozzá, igaz most már ezt is tudom... Nem direkt volt, hanem bénázásiból! És személyes indulaltok mégúgy sincsenek mögötte. Hülye vagyok, hülye vagyok, hülye vagyok....

Lilák

2010-12-13T22:20:00.000+01:00

Elkészült két lila is, ismét ajándékba, Rebus óvónénijeinek (vagy hogy is mondják ezt - bölcsis néni, vagy mijaszösz, mert nem dadusok). Nem, nem vagyok annyira stréber, hogy külön vigyek nekik ajándékot, csak annyira, hogy egy másik anyukával együtt elvállaltam a csoport szülő-képviseletét (szmk? kettesben?), és vele együtt találtuk ki, hogy ez milyen szép ajándék lenne a csoport nevében, én pedig szívesen csinálom... Na, sok a szöveg.

Közben Hencsi is megkapta az ajándékot tőlem, örülök, hogy örül :-).

NH-nénak, ...

2010-12-12T21:06:00.001+01:00

... szeretettel, köszönettel.

A sapka felnőtt méret, csak Rebes nagyon szeret mindent felpróbálni, így ezt is. Igen, majdnem jó rá, szépen lehetett fényképezni is a sapit a fején, de én tudom, hogy van ott még hely...

Van abban valami...

2010-12-10T14:47:00.000+01:00

...bájos és megható, amikor egy pici gyerekkel (olyan másfél év körülivel) összebújva alszol egy szűk kanapén, aztán hamarabb ébredsz föl, hogy láthasd a kisimult, rózsás pofiját, az izzadt, csapzott kis haját, és azt az áthatolhatatlan nyugalmat, ami persze kb. 2 másodperc múlva mégis megtörik és csap át valami másba.

A hiba a képben sajnos ott van, hogy a rózsás kis pofi a láztól rózsás, a haja a láz okozta izzadástól csapzott, és a nyugalmat nem én, hanem az a fránya köhögés zavarja meg...

Az első mondat...

2010-12-09T14:43:00.000+01:00

... a gyönyörű, színes, csillogó és kiérdemelt töltőtollal, ami mellé a tanító néni még egy csodaszép (na jó, nem, de komoly) füzetet is ajándékozott, a következő lett:

Höjte war der gans Scheiser Unterisch!*

Csodaszép, kerek, már-már gyöngy betűkkel írva.

*Kb: A mai nagyon szar tanítási nap volt.Fülig Jimmy módra.

Íme, ő

2010-12-08T22:10:00.002+01:00

Nem gondoltam volna, hogy egy egész iparág épül erre (is). Ez itt éppen egy kezdő, jobbkezes 7 évesnek való töltőtoll, a kiválasztott, amivel nekivághat Beni a radírozhatatlan, javíthatatlan betűk világának... Jövőre majd vehetünk 8 éves középhaladóknak valót, mígnem egyszer csak eljutunk a csúcsra.

Egyébként külön büszkeséggel tölt el, hogy nem a sztereotíp fiú-kéket, hanem a zöldet választotta. Sőt, bezzegelhettem megint, mert a boltban az eladó is megdícsérte, milyen szépen ír. Tényleg szépen ír, sok lány megirigyelhetné...

Golyó

2010-12-08T14:52:00.000+01:00

No, itt a golyó leírása, meg egyáltalán, a füzérhez a praktikák :-D

Kétféle fonallal dolgoztam: Cataniával és Anchor Aristával, valamint három különböző méretű tűvel: a szíveket Catania+Arista mixszel és 4-es tűvel, a golyóbisokat Cataniával illetve Aristával 2-es tűvel, a csillagokat pedig csak Cataniával horgoltam és 3-as tűvel. A csillagok közepe műanyag függönykarikából van, ha jól emlékszem a 16 mm-esből.

A golyóbisok vattagolyókból lettek, háromféle méretben: 35, 30 és 25 mm-es. A 35 mm átmérőjű bogyót 11 erp-vel kezdtem, 2. sor duplán, 3. sor 1 1x, 1 duplán, 4. sor mindenhova 1x, Aztán ugyanígy fogyasztottam visszafelé.

A 30 mm átmérőjű bogyót szintén 11-gyel kezdtem, de csak 1 sor szaporítás volt, ha Cataniával horgoltam. Készült Aristából is ez a méret, azt 9 erp-vel kezdtem, és 3 sor szaporítással csináltam, úgy mint a Cataniás nagygolyót. A kicsi golyókat csak Aristával horgoltam körbe, és szintén 9 erp-vel kezdtem, de csak 2 sor szaporítás-fogyasztás lett. A végén néha kifért az erp-s sor, néha viszont rp-vel kellett befejeznem, ez mindig adta magát...

Egyébként igen, a golyókat nehéz volt megcsinálni, éppen azért, mert valahogy minden egyes darabnál a végén "passzintani" kellett, pedig azt gondoltam volna, hogy egy golyót körbehorgolni sima ügy... Hja, és a másik szívás, a tobozokat átfúrni. Bevallom, ahhoz férfi segítséget kértem, és mindegyik csálé lett. No nem a férfi miatt, hanem mert ha középen fúrtuk meg a tobozokat, akkor szépen leestek róla az "ágai" (vagy minek is hívják azokat...)

Ez is elkészült

2010-12-07T23:01:00.000+01:00

Egy gyerekszoba falára.

Mandalák innét.

Füller-Kind

2010-12-07T19:46:00.000+01:00

Beni, elsők között az osztályában, Füller-Kind* lett. Holnap megyünk töltőtollat venni, jobban izgul, mint a Mikulásünepség előtt, én pedig már megint bezzegelhetek. Meg dagadok a büszkeségtől, vele együtt. Naná.

*Füller - töltőtoll

Nem szeretnék...

2010-12-06T20:31:00.001+01:00

...soha úgy nyerni, és többet így veszíteni az életben.*

A mű megtekinthető itt (ha már ott, ahova készült, csak nyertest hirdettek, a többi munka készítőjét nem nevezték meg...)**

*sztori nincs, ne kérdezzetek.
**Bréking: de már igen

Hozzánk a Mikulás...

2010-12-06T08:00:00.001+01:00

...csak a manóit küldte.

Azért nekünk így is jó :-D

192.

2010-12-01T10:03:00.000+01:00

Ezt megmutathatom, mert akinek készült, az csak akkor néz bele a blogba, ha egyáltalán, ha nagyon-nagyon-nagyon unatkozik a munkahelyén:

Ez egy ugyanolyan tábla, mint amit magunknak készítettem korábban, csak más a fonal és a színek is kicsit erőteljesebbek. Nekem azért tetszik. A tábla maga is sokkal vékonyabb, ezért nehéz volt szépen rápasszintani a horgolt keretet, de a jó öreg teknokol kisegített, szerintem ennyit még ér csalni... Horgo-blogos virág továbbra is rulez!

Kedd 30

2010-11-30T21:05:00.000+01:00

Aki hisz a péntek 13-ban, az eddig még mindig átaludta a kedd 30-at! Nekem sajnos fel kellett kelnem.

Minden úgy indult, mint bármelyik másik napon. Kivéve az autómat. Az nem indult. De ez már csak akkor derült ki, amikor egy üvöltő, tetőtől-talpig bebugyolált gyereket sikerült beletuszkolnom végre az ülésbe, és én is ott tartottam, hogy mehetünk. Az autónak sajnos nem jött be a dolog, így mentünk - gyalog.

A mínuszokkal, hóval és jéggel dacolva megérkeztünk az iskolába, ahova menni kellett először, hogy bevigyem a gyerekeknek a mézeskalács-tésztát, mert ma sütöttek. Az iskolában nem találtam meg az osztályt. A termet igen, de az be volt zárva. Aztán az osztályfőnököt sem. Végül ő meglett, a tanáriban, gyerekek tornán, sütés később, rosszul emlékeztem. Közben éreztem valami nagyon nem komfortosat is, úgy fenéktájon - nem, semmi olyat: Rebeka innivalója borult csak ki a táskámban, ami átázott, elérve a nadrágomat, ami szép lassan szintén. Sebaj, gyorsan hazaérünk. Mínuszok, hó, jég, plusz vizes nadrág.

Otthon telefon, szervíz, biztos az akkumulátor (nem az, komolyabb és főként jóval drágább baj). Eközben Rebes felmászott az etetőszékre, ahonnét le is esett, de nem csak úgy, hanem lesodorta közben a müzlistálat is, ami ripityára tört, közvetlenül mellette. Gyors terepszemle, gyerek egyben, tál ezerben, ijedtségen és néhány púpon kívül - a tompító asztallábtól - semmi. Gyors déli alvás (na jó, az hosszú volt, ld. mai nap bejegyzéseinek száma).

Beni délután szülinapra hivatalos, de nem, sajnos mégsem tudom elvinni a fiúkat, mert hát nincs kocsim. Sebaj, J. papája már viszi is őket, majd hozza is haza, a gyerekek nem érkeztek meg a buli helyszínére. Már a többiek. A mieink ott voltak ugye, és vártak, csak vártak, csak vártak... *

Közben alvás után elindultam Rebussal még egy sétára, hogy levegőzzünk (NB, újabb öltözés-tuszkolás kombó), és főként, hogy hozzak a kedvenc teámból, mert elfogyott. Mínuszok, jég, hó - teabolt baleset miatt zárva. Ezúttal legalább a gatyám száraz volt hazafele.

Péntek 13? Nem. A kemény csajok kedd 30-ban nyomják...

*Telefonált a szülinapos mamája, szegény, nagyon kínban érezte magát (amit nem csodálok): baleset volt az úton, amin mentek, és fél óra késéssel értek oda, valószínűleg éppen elkerülték egymást a fiúkkal. Megígérte, hogy jövőre bepótolják :-)

Ez meg aktuális,

2010-11-30T14:19:00.001+01:00

ezért újra előkerült, ez a mi felnőtt adventi naptárunk, amit még akkor csináltam, amikor (manócska még a pocakomban volt) Benit vártam, szóval már 8 éve, de itt eljött az alkalom, hogy megmutassam nektek, nagyon hozzánőtt a családi stafírunghoz:

Ez volt talán az utolsó keresztszemes eltévelyedésem. Unkúl hobbim pedig köszöni, jól van, egy csomó mindent csináltam, de minden meglepetés, ezért sajna egyelőre nem mutathatom meg a műveket. Legyetek türelemmel!

Levél a Jézuskának 2.

2010-11-30T14:01:00.000+01:00

Kedves, drága Jézuska!

Én szeretnék egy felhőtlen napot együtt tölteni a gyerekeimmel, egy olyat, amikor

nem öntik ki,

nem rántják le,

nem eszik meg,

nem köpik ki,

nem törik össze,

nem teszik tönkre,

nem pakolják ki,

hogy aztán ne pakolják vissza,

nem másznak fel,

nem esnek le,

nem nyálazzák össze,

nem tapossák össze,

...

a végtelenig, és tovább!

De kedves, drága Jézuska, másik gyerekeket én nem szeretnék, én őket szeretném azért, csak ezt az egy napot, nem lehetneeeeeeeee?

Benéztem...

2010-11-30T10:12:00.000+01:00

... a szájába. És igen. De nem. Nem ott. Hanem fönt. Mindkét fönti kint van!!!!!! Akkor már csak 9! És egyébként az utóbbi két éjszaka tűrhetőbb volt, bár nem ússzuk meg, hogy közöttünk aludjon. De legalább már aludtunk több órát is egyhuzamban, az is valami. (Amúgy vértezem magam Mo-ra, ahol van elég gyerekszoba, nem kell egy szobában aludniuk, és könyörtelenül le fogom szoktatni Rebest az éjszakai műsorról, nem riadok vissza semmitől sem, háháháháháhá).

Hoppácska

2010-11-29T14:06:00.000+01:00

Teljesen véletlenül, öltözős-hátravetős őrület közben sikerült észrevennem, hogy kint van a jobb fölső rágófoga is Rebusnak. Mire nem jók ezek a küzdelmek... Szóval a fogsor fele már kint van, már csak 10-et kell végigszenvedni. Azért majd az alvás után jól meghisztiztetem megint (hehhh, csak nehogy fordítva legyen), mert van egy olyan érzésem, hogy a bal alsó is nagyon igyekszik kifele. Az elmúlt jópár éjszaka annyira, de annyira vacak volt, hogy kárpótlásul igazán kijöhetett volna már 2 fog egyszerre (vagy mind a 3., de nem akarok telhetetlen lenni, csak már nagyon nehezen viselem az alvásmegvonást).

Amúgy arról akartam írni, hogy első advent alkalmából gyönyörűen havazik ma egész nap, meg is marad, csodaszép. Minden hófehér, tiszta giccs az élet, csak autóba ne kelljen ülni. De sajna kell. Na nem baj, a hó mindig megnyugtat (khm, kivéve hazafelé, Ausztriában, amikor araszolunk miatta, na ez egy másik sztori és addigra már csak elolvad). Szóval minden csupa karácsony-giccs, jaaaaaaaaaaaj, imádom!

Étlap

2010-11-27T14:35:00.000+01:00

Hóóóóó

2010-11-25T12:43:00.001+01:00

Itt van, megérkezett, az első hó. Imádom! Kár, hogy csak fél tízig havazott. Azóta eső esik. Azt utálom. De hátha holnap reggel megint havazni fog. Azért itt van két kép, hogy bizonyítsak, meg mert giccsesek kicsit, témaválasztást tekintve, és mert így bemutathatom nektek állandó vendégünket, akit úgy hívnak, hogy vau-vau.

Negatív

2010-11-19T12:28:00.000+01:00

Mert vannak ilyen napok is, és én meg pont ezekről írok, de nézzétek el, terápiás céllal teszem, hogy ne maradjon bennem a feszkó. Persze ez mindig azokon a napokon (nem-nem, olvass tovább!) van, amikor a drága időmet, azt az áldott 4 órát, amit tökéletesen gyerekmentesen tölthetek, ide-oda rohangálással ütöm el. Szóval vannak dolgok, amiket nem bírok. Kicsinyes kis figyelmetlenségek, leszaromságok, mint pl, hogy az autó nem villant, hogy menjek nyugodtan, mert ő még beszélget, hanem csak beszélget és áll, és én meg kénytelen vagyok tétovázni. Vagy hogy az anyuka a babakocsiját direkte nekem tolja sorbanállás közben a pénztárnál, mert nem engedem magam elé, én bunkó, ki-ha-én-nem szingli (mert annyi esze nincs, hogy átgondolja, ugye). És az ilyen, ezer és ezer apróság után jött ma, mindezt megkoronázva, ami annyira kihozott a sodromból, a csúcsjelenet:

Megtelt a PET-palack visszaváltó egy bácsinál, akinek a bevásárlókosara még tele volt. Púpozva. Na jó, én nem tökölök 6 db palack miatt, majd máskor visszaváltom, vagy ha összekapkodtam, ami kell, visszamegyek az automatához, addigra csak működik újra. Na ezt elfelejtettem. Nem baj, a pénztáros hölgyet megkérdeztem, hogy visszaveszi-e ő is őket. Azt mondja igen, hagyjam nyugodtan a kocsiban őket. Visszavette, beütötte, levonta. Vannak apró örömök (is) az életben.

ÉS AKKOR. Elkezd számonkérni, hogy hogyhogy nem automata, és folytatja kioktatással, hogy akkor legközelebb legyek szíves sorban állni az automatánál, nem ám csak úgy idehurcibálni a kis palackjaimat, mert ez nem járja. Kérdem én, nóóóóóóóóórmális??? Annyira, de annyira elszállt az agyam a szitutól, a stílustól, az egésztől, hogy hú. Fogösszeszprítva, de azért tisztán hallhatóan beléfagyasztottam a szót azzal, hogy - na nem mosolyogva, azt nem tudtam -, inkább sziszegve megköszöntem neki a kedvességét, hogy megtette nekem ezt a hatalmas szívességet.

Ez nem előszőr fordul elő velem. Megkérdezek valamit, hogy lehetséges-e. Azért kérdezem, mert tudom, hogy nem ez az általános eljárás. Nem azt mondom, hogy váccsad mán vissza, noooooo, hanem udvariasan megkérdezem, hogy lehetővé teszi-e az üzletszabályzat. Erre mosolyogva válaszolnak, hogy igen. majd lebasznak, hogy de hát mér így? Most komolyan, miért érzi bárki is felhatalmazva magát arra, hogy kioktasson? Egy ilyen szituban főleg? Egyedül arra van felhatalmazva, hogy nemet mondjon, amikor kérdezek. Én meg akkor azt mondom, oké, majd legközelebb visszaváltom őket. Ha viszont igent mond, akkor fogja be örökre. Nem?

(Aztán az autóban hazafelé az járt a fejemben, hogy van annak pozitív oldala is, hogy ez megtörtént. Nevezetesen az, hogy kinézte belőlem azt a fiatalságot, amivel szemben meg meri engedni magának ezt a stílust. Az, hogy így áll a fiatalsághoz, mondjuk (szintén) sajnálatra méltó).

Ez is kész

2010-11-19T08:02:00.000+01:00

Készen lett az ovis csörgő-szett is, elég nyögve-nyelve ment, mert már nagyon más projekteken dolgozom, de végre erőt vettem magamon és befejeztem, mehet az ovisokhoz.

Szülinap - avagy az elpazarolt meglepetés

2010-11-16T21:18:00.000+01:00

Apafej vonatkozó jelenete megvan? Na, mi azért nem ilyen nagyszabásúan toltuk el, de gyönyörűen beleénekeltük valakinek a mobiljába, hogy bóóóóóóóóóóldog, bóóóóóóóóóóóldog, bóóóóóóóóóóóóóóóldog születésnapot... Na, nem a hugom volt. De nagyon örült nekünk, bár a szülinapja nem ma van. Aztán másodjára, mire végre a jó számot tárcsáztam, már nem volt akkora a lelkesedés.

Ezúton is

1. elnézést kérek az idegen, ám kedves hölgyeménytől, amiért zargattuk, nem direkt volt, nem betyárkodás, becsszóra,

2. kívánok még egyszer bóóóóóóóóóóldog születésnapot drága!

Hurrá!

2010-11-16T08:38:00.000+01:00

Megérkezett! A legsötétebb forgatókönyvvel számoltam (2 hét késés), és a legjobb valósult meg! Köszönöm! Visszaadták a postába vetett hitemet. És minden épségben maradt, ami szintén egy kisebb csoda.

Akkor hát íme, a szülinapi ajándék, mostmár nem titok:

Isten éltessen sokáig!!!!!

Hüpp

2010-11-15T16:15:00.000+01:00

http://velvet.hu/sztori/2010/11/15/korhazban_hagyta_szivbeteg_gyereket_egy_anya/

179

2010-11-10T20:41:00.001+01:00

http://index.hu/belfold/2010/11/10/daka_jozsef_bejelentkezett_a_magyar_tronra/?rnd=97

Spiró György Feleségverseny megvan?

Feladvány

2010-11-09T22:42:00.000+01:00

Mi hiányzik a képről?

Haladok, na

2010-11-06T14:28:00.000+01:00

Ma is befejeztem végre valamit, amit még a nyáron gondoltam ki és kezdtem el, de valahogy sosem kapott prioritást. Most végre-valahára úgy álltak a csillagok és maradt fonalam a sapka-sál szettemből, ami pontosan megfelelt ezirányú céljaimnak. Íme ő. A tábla. Amit egy barátnőmnél láttam (persze nem horgolva, csak magát az ötletet, hogy kis táblán üzenünk a postásnak/szomszédnak/fiunknak/lányunknak, hogy nehogy meg merészeljék nyomni azt a nyomoronc csengőt, amikor a szent pihenés ideje van!) Szóval a nyáron már lefestettem a vásznat táblafestékkel, és azóta arra várt, hogy szépen fel is díszítsem és betölthesse funkcióját. Tádám:

Horgo-blogos virágot ismételten köszönöm, egyszerűen imádom, mint az látszik is.

Befejeztem a bölcsis projektet is, kész van 30 db - egy fészekalja - csörgő is, már nagyon várják őket, nagy lesz az öröm hétfőn. Egyébként a csörgők kezdenek nagyon népszerűek lenni, a bölcsihez tartozó óvoda rendelt belőlik 20 db-ot, most ez a teljesítés következik, szerencse, hogy a 30 db meghorgolásával már olyan profi lettem csörgőben, hogy elég gyorsan haladok. Álljon itt egyébként a fészekaljáról is két kép:

Színkódolva vannak egyébként, 6 szín van, színenként különböző "töltelékkel".

Éééééééééééés, haladok, lassan, de biztosan, húgom szülinapi ajándékával is, sietnem kell vele, mert nemsokára itt a nagy nap, és még a postai küldés idejét is bele kell kalkulálnom, de haladok, haladok. És disznó vagyok, mert ezt csak azért írom le nektek, mert hátha ő is olvassa, és tudom, hogy már nagyon-nagyon fúrja azoldalát a kíváncsiság. De nem, nem fogom elárulni a NAGY TITKOT idő előtt.